Hopp, Kulja András meghökkentő javaslattal állt elő: ott kell hagyni a TISZA Pártot!

Cseh Katalin után Kulja Andrást emelte a bírálóbizottság az év európai parlamenti képviselői közé, kifejezetten az egészségügyi tudatosságot növelő TikTok-csatornája miatt is – amelyen ugyan

(beleértve egy Magyar Péterrel folytatott közös élőzést, amely alatt a pártvezér a képernyő előtt eszik valami rántott élelmiszert sült krumplival, a világ legtermészetesebb dolgaként, miközben sokszorosan bizonyított tény, hogy aki evés közben mobilozik, illetve képernyőt néz, az több kalóriát és zsírt fogyaszt; ennyit az egészségügyi tudatosságnövelésről egy olyan országban, ahol minden negyedik ember elhízott), de ne akadékoskodjunk:

Nézzük vissza az egyik utolsó ismeretterjesztő videóját, és ismerkedjünk meg a kognitív disszonancia fogalmával.

mi pedig ellenzéki szavazóként már érezzük is, mennyire rezonál ez az aktuális lelkiállapotunkra. Amikor kiáll szakpolitikai vitára egy meggyőződésünk szerint kompetens szakpolitikus, a lúzer óellenzéket felváltó, két lábon járó kompetencia – de sajnos azt kell megélnünk és megtapasztalnunk, hogy az illető

tér ki minden olyan lehetőség elől, amikor szakértelmét és konkrét elképzeléseit prezentálhatná. Amikor a határozott véleményünkkel durván szembemenve a tiszás vitapartner hozza a DK leggyengébb napjaira emlékeztető befeszült demagógiát, míg a fideszes államtitkár itt-ott könnyed fonákütésekkel csapkodja le a labdákat.

Hogy miután napok óta próbálunk napirendre térni afelett, hogy

most jön egy rutintalannak ható, lassú beszédű és mégis kitüntetett EP-képviselő, és a legvállalhatatlanabb eljárásnak nevezi, hogy valaki Excelt használ. Bírálván, hogy egy egészségügyi kormányzat anonim kimutatásokban tartja nyilván a rideg betegszámokat. Mennyivel empatikusabb lenne, ha a NEAK azt gyűjtögetné egy Excel-fájlban, hogy

Na, de nézzük tovább a videót. Mit mond Kulja doki, milyen megoldások vannak erre a kognitív disszonanciára? „Az egyik legkönnyebb megoldás a racionalizálás”: „megpróbáljuk megmagyarázni a nyilvánvaló ellentmondásokat”. Nekünk milyen példák jutnak eszünkbe? – kérdezi az influenszer, mi pedig már soroljuk is.

– hangzik most az egyik mentegetés, miközben világos, hogy Takács Péter például 2010–2012 között, gyógyszerbiztonsági vizsgálatok tervezésével foglalkozván nem kifejezetten arra edzett, hogy egészségedukációs tartalomgyártókkal vitázzon. Vagy: csak a kiábrándult fideszesek megnyerése érdekében jön a pártvezér Wass Alberttel, Padányi Viktorral és népiesch giccsel; csak a szavazatmaximalizálás kedvéért sunnyog Ukrajna ügyében vagy a Pride témájában.

Csakhogy ez a megoldás „hosszú távon csak fokozza a kognitív disszonanciát, hiszen a véleményünk és a tapasztalatunk közötti szakadék idővel csak egyre növekedni fog” – mutat rá a tiszás szakértő.

Aki ezért át is tér a következő opcióra: ez pedig az „elkerülés”, amikor megpróbáljuk „figyelmen kívül hagyni az ellentmondó tényeket”. Például nem olvassuk el a kellemetlen cikkeket – hangzik a példa, és mélyen legbelül érezzük is, hogy

(ezeket a sorokat se olvassuk, nehogy magunkra ismerjünk). „Hazudik a tévé” – skandáljuk jó hangosan az újságírónak, nehogy feltehesse zavaró kérdését; „kilóra megvették” – kommenteljük be az olykor esetleg nem kellően vonalas propagandát toló politikai elemzőnek vagy ellenzéki újságírónak, nehogy komolyan el kelljen gondolkodni a meglátásain, akár Kulja András szereplését illetően is.

hogy a párt tisztségviselőit az elnök egy személyben jelöli ki, nőket pedig még véletlenül se juttat vezető pozícióba, afelett meggyőződéses demokrataként és feministaként készségesen szemet hunyunk. Satöbbi.

Viszont – figyelmeztet minket egészségedukációs tartalomgyártói minőségében Kulja András – „hosszú távon ez sem nyújt megoldást, ez is csak fokozza idővel a kognitív disszonanciát”, hiszen hiába igyekszünk őket elkerülni, az efféle helyzetek egyre csak sokasodni fognak, és ezáltal egyre kikerülhetetlenebbé válnak.

Ezért jó, hogy zárásképpen a doktor előáll a valódi, jóllehet a legnehezebb megoldással is:

Vagyis az, ha „beismerjük magunknak, hogy mi is tudunk tévedni, és ezt követően a saját értékrendünknek megfelelően cselekszünk”. Kulja szerint erre példa az, ha őszintén elmondjuk véleményünket az addig mentegetett barátunknak, „és ha azt látjuk, hogy már valóban nem az az ember, akinek megismertük, akkor elfogadjuk a barátság végét, és azt, hogy a közös emlékek már csak az emlékeinkben élnek”.

Tehát amennyiben konstruktív kritikaként rámutatunk, hogy ez így nem jó irány, hogy ez most nem sikerült,

vagy felajánlja, hogy legközelebb szívesen megírja helyettünk a véleményünket, mert látja, hogy mi képtelenek vagyunk megfelelően vélekedni, akkor Kulja András szerint nincs más megoldás, mint elengedni azt a barátunkat. Menthetetlen a kapcsolat;

„A kognitív disszonancia feloldása az egyik legnagyobb kihívás az ember életében”, hiszen adott esetben „a másoknak hangoztatott véleményünkkel kell szembenézni” – zárja videóját a ma már tiszás politikus. Ezért egy épkézláb ellenzéki egészségpolitika és egy kompetens, kormányképes ellenzéki alternatíva reményében ezúton is sok sikert mindazoknak, akik hős demokrataként és bölcs ellenzékiként mégis nekiveselkednek ennek az oly fájdalmas, oly küzdelmes szembenézésnek.

***

(Nyitókép: YouTube-képernyőfotó)